re: Török Gábor torz önképek c. cikke
Valahányszor fogalmat alkotunk egy-egy jelenségről, valójában modelleket készítünk, s e modelleket vizsgáljuk, a modellezés során leképezett, beépített függvényekkel, paraméterekkel. Török Gábor a Torz önképek c. cikkében arra fókuszál, hogy egy párt mennyire "figyel kifelé", mennyire reagál, "kommunikál" egységesen kifelé, s mennyire súlyos lefolyásúak a "belső vitáik". A cikk a megépített modell-gép segítségével számos izgalmas villanással szolgál, melyek e két képződmény valós természetének megértéséhez közelebb visznek bennünket, mégis van egy olyan érzésünk, hogy a cikk végül feltárás helyett a megnyugtató banalitás irányába kapja el a kormányt.
Az olvasónak az az érése, hogy a cikk elején emlegetett "nagypárti rutinok", "nagypárti reflexek" mint gondolati fúrópajzsok sokkal komolyabb feltárást is végezhettek volna, akár valódi áttöréssel, valószínű azonban, hogy inkább az alkalmazott a modell az, ami nem volt eléggé durabilis. Ezért most ugyanezt a szerepzavaros szituációt egy javított modellel próbáljuk végiggondolni.
Amint pártokat nem ideológiával, társadalomformáló célokkal, politikával rendelkező, érdekképviselő közösségeket tekintjük, hanem mint haszon-termelő cégóriásokat, máris közelebb kerülünk a jelenség megértéséhez. Ha pedig felételezzük, hogy nem minden pár ugyanolyan alapon működik, akkor nemcsak az mszp-t, de a fideszt is sokkal nagyobb felbontásban vizsgálhatjuk meg kívülről, belülről.
Nota bene: a jelenség megragadása tökéletes. Amint az ember elolvassa a cikk címét, és rápillant a grafikára, gondolatok ezrei szabadulnak el - a cikk tényleg telitalálat, a jelenség leírása terén.
Első lépésként fókuszáljunk az mszp-re.
Amint az mszp-t mint egy gigantikus haszontermelő óriáscéget tekintjük, egyből világosabban látszik, hogy mi a jelenlegi szitu, és az is, hogy hogyan jutottak ide. A párt önkényuralmi, nagyhatalmi múltja nem kamaszkori elhízottság, nem fiatalkori szerepzavar, hanem genetikai specialitás, tökéletes összhangban a funkcióval, amely érdekében a párt létrejött: hatalomgyakorlás egy kiszolgáltatott közösség felett. A rendszerváltás pedig nem átnevelés volt, hanem átnevezés. Érdemes megnézni, hogyan működik a kínai kommunista párt, mint a kapitalista világ legerősebb versenyzője, és mindjárt tisztábban látjuk az mszp sztorit (azzal a különbséggel, hogy az mszmp kudarc olt, rosszul gazdálkodtak, nemcsak az ország, az emberek, de a saját maguk és a birodalom szempontjából is, mondjuk ki: loptak :)).
Az mszp ma csak mellékesen egy nagyhatalmi gépezet, amúgy elsősorban egy haszontermelő cég (régen is ez volt, az mszmp idején is, az egész általuk fenntartott szocialista rend célja az volt, hogy a hatalom elit éljen és viruljon). A hirtelen zsugorodással kapcsolatban létrejött szerepzavar pedig nem egy bizarr helyzet, hanem egy sokkos állapot, ami akkor jön létre, amikor valaki sok vért veszít. Tény persze, hogy a nagyra nőtt monstrumok kevésbé ellenállók, és váltás során nem képesek alkalmazkodni, ami kihalásukhoz vezethet, nem rugalmasak, hanem merevek, és ezért összetörnek, összeomlanak, stb. Ez is egy modell-típus. Mégis, ha haszontermelő óriáscégként tekintjük, egészen más eredményt, más képet fogunk kapni.
Ebben az esetben nyilvánvalóvá válik, hogy az mszp tagsága és vezetése nem oda született pártkatonákból, pártszamurájokból, hanem befektetőkből áll, akiknek a mindent felülíró közös érdeke nem az, hogy bevezessék a szocializmust vagy a kommunizmust, hanem az, hogy a gépezet virítsa a lóvét.
Mármost, a jelenlegi szitu specialitása nem az, hogy az MSZP meggyengült, esetleg vészesen meggyengült, esetleg megújulást sürgetően, kritikus mértékben meggyengült, hanem az, hogy kérdésessé vált, hogy a gépezet működőképes lesz-e, ha ismét feltámasztják.
Az mszp nevű óriáscég számára a választási vereség abszolút benne van a pakliban. Benne van a pakliban az ellenzékiség is, akár 8 éven keresztül is. Ezzel abszolút tudnak számolni, kalkulálni, ez a működésükben a lehető legcsekélyebb mértékben sem okoz zavart. Vannak szűkös esztendők, amiket kel vészelni, ez minden. Sőt, éppenséggel amikor kormányra kerülnek, a dőzsölés mellett azzal foglalkoznak, hogy a szűkös esztendőkre feltankoljanak, a fókák hájat növesztenek a hideg tél ellen, a z mszp-nek a bőre alatt elsősorban pénz van.
Ha így belegondolunk, megdöbbentő eredményre jutunk: az mszp számára a jelenlegi állapot, az ellenzéki pozíció első éve a lehető legkevésbé problematikus, hiszen ilyenkor van a legeslegtöbb pénzük. Normális esetben, normális menetrend szerint ilyenkor kezdődik a vakáció, ilyenkor élvezik a felhalmozott javakat. Ilyenkor élvezik, hogy a szavazók elkezdenek ismét szimpatizálni velük, s hogy a média végre nem velük foglalkozik elsősorban. Normális esetben az mszp-nek most semmi oka nem lenne a panaszra, csak maximum annyi, amennyi egy nyaralását töltő embernek, aki arra panaszkodik, hogy hiányzik neki a munka, és alig várja, hogy visszamenjen a hivatalba, és azt csinálja, amit szokott.
Az mszp most mégis egészen másképp viselkedik, mint a megszokott, és egyáltalán nem véletlen, hogy az éles szemű elemzők ezt nem tévesztik szem elől. Ez bizony, most nem a szokásos nátha, nem egy rutin megfázás, nem egy múló rosszullét, ez itt most valami egészen más - ami kiesik abból a tartományból, amit az mszp kezelni, értelmezni képes, mert számunkra transzcendens, önmagukon túli.
A helyzet nyilvánvaló: kérdésessé vált a termelés, azaz kétely merült fel, hogy az mszp képes lesz-e még egyszer kormányra kerülni, és akkor aratni, tarolni, meg amit szoktak. Miért vált volna most kérdésessé? Miért vált volna éppen most kérdésessé? Egyrészt van ez a válság, amely az egész világot átformálja, és amely elsöpörte az ultraliberális gazdaságpolitika istenítését, amely révén az mszp, amely az szdsz-szel fokozatosan fúzióra lépve a tb-privatizáció idején egyenlővé vált a rosszfiúk seregével (akik szembefordultak az országgal, amelyet kormányozniuk kellett volna) a meghaladott múlt pártjává vált. Érdekes olt látni a választások idején, hogy az mszp az "mszp" feliratokat hoygan radírozta kis saját plakátjairól, és hogyan dobta kukába a párt színét, a vöröset, és hogyan változz zöldre mit valami mosópor-reklám, egyetlen szempillantás alatt. Alkalmazkodásból, kommunikációból nem elégtelen, az biztos, és éppenséggel most is (ahogy beszélünk) a zöld fordulattal próbálkoznak.
A nagy mszp krízis most nem azért állt elő, mert ép nincsenek kormányon, és nem is azért, mert zsugorodnak, hanem azért, mert nincsenek olyan ellenerők, amelyek ezt a zsugorodást később visszarántanák duzzadás periódusába. Az mszp ma akadálytalanul zsugorodik, a szokásos alagút helyett, amelynek a végén mindig ott van a fény, most egy zsákutcába rohantak be, amelynek már az elején ki volt írva: nincs kijárat. Ez a zsákutca lesz a végső.
Hogy mi most a különbség? Egyebek közt a Gyurcsány rendszer, amely az embereket immunissá tette az mszp-vel szemben - egy életre. Ráadásul egyfajta rendszerváltozás zajlik, lelepleződik mindaz (vagy legalább annak egy része), ami eddig zajlott kormányzás fedőtevékenysége alatt.
Erre persze bármely elemző azt mondhatja, bármikor meg lehet újulni, soha se mondd, hogy soha többé. Mondhatja, de nincs értelme, mert bármely organizmus életében eljön az idő, amikor megszűnik funkcionálni, és inkább annak nincs értelme, hogy azt mondjuk, mindig van lehetőség megújulásra.
Ráadásul ez a végső fázisos krízis objektíve mérhető is. Elegendő megnézni, hogy az mszp által meghirdetett "tavasszal az utcára visszük az embereket" offenzíva milyen eredménnyel zárult (most, nyári vakáció idején már beszélhetünk arról, hogy lezárult). Képes volt-e az mszp megrázni az ellenállás-fát, hogy a népek ismét elkezdjék úgy utálni a fideszt, hogy ez egyet jelentsen azzal, hogy bíznak az mszp-ben? Nem igazán, még a közelében sem járt ennek. Az összes népi ellenállás addig működött, amíg az mszp be nem szüremlett a képbe. Az első hullám, az Alkotmánybíróság jogkörének megcsorbítása okán rendezett tüntetések idején, tavaly ősszel az mszp még közvetlenül csatolta magát az ellenzékhez, konkrétan odamentek mint charta. Tavasszal és nyáron már más volt a helyzet, de mint a hullafoltok, újra és újra felütötték fejüket az mszp-s kapcsolódásra utaló jelek, mint népszavás szónokok március 15-én, vagy olyan mszp-s nyilatkozatok, amelyek úgy beszéltek a tüntetésekről, hogy "mi". A teszt tehát megvolt, és konkrét eredménnyel szolgált: ellenállás van, az emberek hajlamosak a kormánnyal szembeni kritikára, és az ellenállásra is, de ebből sosem fog az adódni, hogy az mszp-t ismét a vállukra emeljék. Az ellenállás oké, a tüntetés oké, az mszp nem oké. Ilyen egyszerű, világos a tesztek eredménye. Ez gond. Ez a méreg, nem a cián. Az mszp terjedése NULLA. Ott állhatnak a háttérben, hogy a tömeg zümmögését ordítássá erősítsék, de sosem ugorhatnak fel a karmesteri pulpitusra, mert abban a pillanatban a zenekar és a közönség egyöntetű BOO hanggal, illetve elfordulással fogja jelezni, hogy az mszp nem kívánatos ebben a pozícióban.
Most látszik, hogy minden egyes perc, amit Szanyi, Gyurcsány, Lendvay, Mesterházy és társaik a tévéképernyőkön töltöttek az elmúlt év során, csak tovább fixálta a visszabonthatatlan immunitást, amire a választók akaratukon kívül szert tettek.
Ha pedig az van, hogy mszp nem terjed, az azt jelenti, hogy nincs jövője, azaz nincs esélyük arra, hogy ismét, illetve valaha odakerüljenek a kormányhoz, amit mézes bödönként tekintenek. Ez pedig a haszontermelő óriáscégben szerteküldi a végső ingerületet: VÉGE. S az organizmus csöndben vagy zajosan, de elbomlik.
A fidesz más, más alapokon jött létre, és más alapokon is működik. Jelen pillanatban a fidesz legfontosabb funkciója, amely mentén értelmezhetjük, az, hogy kormányoznak. Egyetlen szóval sem mondjuk, hogy jól kormányoznak, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy élnek azzal a lehetőséggel, amit a kormány-pozíció jelent, és ezer módon befolyásolják a dolgok menetét. A 1998-2002-es periódus során a szocialistákat az rázta meg, hogy a fidesz tud kommunikálni, ennek ellenszereként dobták piacra a legkeményebb (a környezet számára sem veszélytelen) fegyverüket, Gyurcsányt, Most azonban mi jönne? Eltanulnák és bevetnék a kormányzás eszközét is? Megtanulnának kormányozni? Nem valószínű, tekintettel arra, hogy ez az alapműködésükkel, alapfunkciójukkal áll ellentétben. Az mszmp és az mszp is arra szakosodott cégek, eszközök, hogy a rájuk bízott országot a lassú és tehetetlen rothadás állapotában tartsák. Ha megnézzük, ez sosem volt másképp. kormányozni pedig egyet jelent ezzel a tehetetlen lejtőn lefelé sodródással, az örök lepusztult rothadással való aktív, sőt, proaktív szembefordulással. Nem arról van szó, hogy a fidesz jól csinálja, amit csinál - csak arról, hogy kormányoznak, ami nagyon-nagyon kemény fegyvertény. Kormányoznak a közösség jól/rosszul felfogott érdekében, kormányoznak, építve vagy destruálva a demokráciát, de kormányoznak, és ez olyan dolog, ami az mszp számára .... transzcendens. Ez a jelenség, az egész jelenlegi korszakkal együtt számukra már a nagybetűs "UTÁN".
Bár az mszp nevű organizmusban most végigsüvít az ingerület, hogy VÉGE, ezzel még nincs vége, hiszen ezt követően fel kel dolgozniuk az önmaguk felett érzett gyászt is. Meg meg érteniük majd, hogy nemcsak arról van szó, hogy az MSZP-t sürgősen el kell bontani, különben sosem fejlődik ki a baloldal, de arról is, hogy az új baloldal attól lesz új, hogy semmi köze az mszp-hez.
A fideszt, mint új vörös óriást pedig az határozza most meg, hogy teljhatalma van, s ezért a szokásosnál is arrogánsabbak - konkrét agresszorokként működnek, mert nincs ellenerő, amellyel számolniuk kellene. Legalább is legjobb tudomásuk szerint. Ellenerő mindig van, a nép, az emberek közössége, közös akarata. Ha a fidesz nem tanul meg az emberekkel összhangban kormányozni, az emberek javára, demokratikusan, és jóindulatúan, akkor a társadalom és a társadalom történelme ki fogja vetni őket a szövetéből. Őket is. Ideje, hogy vörös óriásként elődeiktől tanuljanak, akik túlélésük érdekében nemhogy gyíkok módján a farkuktól, de a fejüktől is megszabadultak, egy Gyurcsánytalanítás formájában. Itt az ideje az Orbántalanításnak, s a Rogántalanításnak is.
.
.
.
