Török Gábor ezúttal elment (az eddigi) végsőkig. Rányitotta az ajtót az ultimó gondolatra, miszerint ennek az országnak a fidesz az egyetlen (és utolsó) esélye. Sőt, a cikk végén saját kritikai szólamait, és persze másokét is próbálta felmenteni a (figyelem, a gyengébb idegzetűek fordítsák el a fejüket a monitortól!:)), mondván, aki kritizál, az "a magyar közélet hagyományos logikája szerint persze ellenség, szocialista ügynök, kommunista propagandista lesz". Ez utóbbi gondolatban az a különleges, hogy TG ezáltal konkrétan a fidesz térfelén helyezte el magát (!), miközben valójában ő is tudja, mindenki tudja, hogy TG valódi értelmiségi, és semmi köze a jobboldali magyar közélethez.
TG tehát látványos gesztussal élt, körülbelül olyan léptékű "békével jöttem" hajbókolást adott elő, amilyet a Marco Polo sorozatban látni, amikor Polo Dzsingisz Kánnál van látogatóban, a rettegés palotájában, ahol mindenki a földön kúszik félelmében :)) Nem, nem azt állítjuk, hogy TG fél :) Arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy TG kénytelen olyan szinten felmutatni a lojalitás attribútumait, hogy abból .. egy begőzölt aboriginal törzsfőnök, egy diktátor, egy nyűgös maffiafőnök, egy dühöngő alfahím gorilla is értsen. "Békével jöttem" - jelzi Török Gábor, de ezt olyan sokat kell hangoztatnia, hogy az embernek leesik: Orbán elveszítette. Orbán lost it.
Eddig az a fázis volt, amelyben TG indikátori üzenetei azt villogták Orban is loosing it. Most megtörtént a váltás. Orbán has lost it. Innentől új fejezet következik. Orbán, még ha Mézga Aladár mézes-mázas kedvességével is indult volna neki pályájának, mostanra akkor is bekövetkezne a metamorfózis, amikor levedli magáról a demokratát, és átmegy diktátorba - és ha még nem is menne át, akkor sem érzékelnénk a különbséget, mert nem lenne.
Gyurcsánynál az Őszödi Beszéd kiszivárgása volt ez a pont, amit akkor a népszabi olvasók, atv nézők igazságbeszédként értékeltek, és amely után az akkori (néhai) szdsz bizalmat adott neki és az egész kormányzatnak, tehát önmaguknak is. Azt hihetnénk, az ilyesmi tök gyakori. Gyurcsány Őszödi Beszéde, Orbán Kínai beszéde, minden szezonban egy-egy. Pedig nem így van.
Nem így van. Ilyen helyzetnek a forgatókönyv szerint egyáltalán nem kellene előfordulnia. Hatalom és társadalom, politika és ember viszonya nem így van megírva - hanem úgy, hogy küzdj és bízva bízzál, orcád verejtékével. Társadalmunk, a nyugati típusú demokrácia úgy van megkomponálva, hogy abban az ember szerepe nem az, hogy belelásson a hatalom működésébe. Valahányszor Toto kutya jóvoltából, vagy valami gixer nyomán a függöny fellebben, és mi, a pórnép belátunk, és megpillantjuk a hatalom kezelőkarjait húzogató politikai fővarázslót, az aktuális varázslónak mennie kell, nincs több lépése, ott parkol léggömb készenlétben, hideg élelem, tartós tej bekészítve. Ilyenkor a varázsló elrepül - legyen akármi is az aktuális neve. A varázsló elrepül, mert a rendszer csak agy tudja tovább működtetni önmagát.
A két lelepleződés persze nem ugyanaz. Gyurcsány gixere bónusz volt, egy felkapaszkodott, agresszív hatalomgyakorló önelégültsége és kontroll nélküli exhibicionizmusa, no és gátlástalansága kellett ahhoz, hogy nagy nehezen megtörténjen. A hatalmat felkészületlenül érte, amikor kiszivárgott a beszéd. Valódi Perl Harbor. Az MSZP-SZDSZ a nyugodt erőként úgy gyakorolta a hatalmat, hogy a népet a legbarátibb, legkímélőbb, legkomfortosabb, legnagyobb ívben terelgették, a zökkenők, megszorítások, válságjelek felbukkanásának hatását minimálisra redukálva Sima süllyedés, fokozatos átmenet egyik fázisból a következőbe. Az idők végezetéig uralkodhattak volna,a nép annyira a tenyerükből evett (köszönhetően a szocializmusban szerzett Stockholm-szindrómánknak). Gyurcsány nem akármit k*rt el- hanem az egész rendszert. Gyurcsány egyszer csak bepillantást kínált a népnek oda, ahova nem hivatott belátni, és az élmény kijózanító volt. A nép ingyen almát kapott a tiltott fajtából, a tudás fájáról, a varázslót pedig a hátsó kijáratnál ott várta a léggömb (kár, hogy előtte beugrott a tankjába, és felégette a várost, meg mindent, amihez hozzáfért, azóta Néró nyomán burner a neve, bizonyos nyelvjárásokban Ray, blew Ray).
Orbán esete teljesen más. Orbán a népi vonalat testesíti meg, a "vegyük ki a hatalmat az uralkodók kezéből, és inkább csináljuk mi magunk, döntsünk mi a saját sorsunkról" - mozgalom versenyzője. Orbánnál egy Őszödi Beszéd nem sokkoló meglepetés, nem hiba a rendszerben, hanem alapértelmezett, beépített hiba. Orbán a nép fiaként, az emberek érdekében ugrott neki a hatalom torkának, hogy aztán ő maga váljon azzá, ami ellen küzdött, "a hatalommá". Ez a hatalom persze nem az "a hatalom", csak a nép nézőpontjából. A valódi hatalom a pártok fölött van, az mszp-szdsz és a fidesz-kdnp közt pedig óriási a különbség, mert az egyik alapból szövetséges, a másik alapból ellenséges - a hatalommal szemben, amely a pártok fölött helyezkedik el, mint láthatatlan uralkodó (amely valójában egy tömeg-jelenség produktuma, ugyanúgy, mint "a nép"). A nép nézőpontjából Orbánék "a hatalommá" váltak, hiszen a nép a demokrácia "játék"-szabályai szerint hatalomra segítette őket - szemben a valódi hatalommal. A valódi hatalom itt jut végre lépéslehetőséghez, hogy elkezdje felőrölni Orbánék, a nép hátán felkapaszkodott új uralkodók hatalmát, amihez minden eszköz rendelkezésre áll.
Orbánék kormányzásába a bukás kódolva van. Amint hatalomra kerülnek, idegen testté válnak a társadalom szövetében, és a valódi hatalom megkezdheti áldásos munkáját, amely során luciferi eszközökkel a nép hangja mögött eggyel mindig lemaradva, ám mégis masszívan és megállíthatatlanul erősíti a zümmögést: "menniük kell", mondhatni besegít a társadalom fehér vérsejt termelésbe :) Orbánék bukása mindig csak idő kérdése -mert ők, nem úgy, mint a néhai MDF, szembe fordultak a valódi hatalommal, a tradicionális hatalommal, amely szemében Magyarország egy provincia, ahol mehetnek tetszőlegesen jól a dolgok, de azt, hogy mi történjen s hogyan, odafent döntik el, mert Mo egy provincia.
Orbán bukása tehát egyáltalán nem meglepetés, a legkevésbé sem váratlan. Mindössze azért nem értjük, mert olyanok vagyunk, mint a 2dimenziós sík-föld-lakók, akik számára a 3D történések hirtelen felbukkanások, váratlan jelenségek formáját öltik, és nem egy-egy folyamat aktuális fázisát, amit végigkísérhettünk a szemünkkel, mint egy labda útját a háló felé. Nem, mi csak azt látjuk, hogy cselezgetnek a középpályán, aztán hirtelen ott van a labda a hálóban, ott terem.
A Kínai beszéde, amely a bukását idézte elő, nyilvánvalóan gazdasági kényszer eredménye. De nem egy hitelről beszélünk. Kína a modern gazdaság fenegyereke. Kína egy gazdasági csoda. Kommunizmus, amely remek adaptációs tulajdonsága révén képes volt kikeverni magában a kapitalizmust, most verhetetlen kombináció. Ha emberi jogokról beszélünk, Kína az utolsó, ha társadalomról beszélünk, Kína az utolsó - ha gazdaságról: Kína az első. Nem Amerika, nem Japán, hanem Kína. És itt van az a fullánk is, hogy a kapitalizmusról, amit PR-fogásként a demokráciával azonosítanak, "a válság" legutóbbi hulláma során kiderült, hogy valójában nem is demokratikus. A 19. századi egyén és közösség felállás, ma úgy néz ki, társadalom vs. gazdaság, emberek vs. hatalom. Nagyon kemény szitu, lévén, hogy a kapitalizmus és vele a nyugati demokrácia gyakorlatilag megbukott (amire válaszként tintahalként azt dobták be, hogy csak az ultraliberális gazdaságpolitika bukott meg, menekülő gyíkként pedig azt az engedményt tették, hogy Obama elnök lehet).
Gyurcsány, aki bukott Luciferként örök büntiben ücsörög a politika pincéjében (csak még nem fogja fel az örök szó jelentését), egyből üdvözölte Orbán vérlázító Kínai beszédét. Nyilván rögzíteni akarta a nagyszerű eseményt, amely során Orbán meghasonlott, és ugyanazzal azonosult, amivel való szimpátiáért korábban Gyurcsányékat utálni lehetett (volna, ha lett volna rá akarat).
A Kínai beszéld ezzel együtt teljesen kiszámítható lépés, még csak fordulatnak sem nevezhető, hiszen Orbán ellenzékben is folyton a kapitalizmus bukásáról beszélt, és arról, hogy valami kapitalizmus és kommunizmus közti társadalmi rend volna az igazi. Közmunka? Eléggé világosan illeszkedik egy kommunista-típusú társadalomba, és tegyük hozzá, hogy amíg az emberi szabadságjogok sértetlenek, a közmunka, a társadalmi munka, sőt, maga a kommunizmus (mint eszmény), abszolút pozitív fenomenon. Fura lenne, ha pont a korábbi szdsz szimpatizánsok akadnának ki ezen, tekintettel a BP-i értelmiség Kína (a modern Kína) iránti rajongására az 1980-as években. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, a fidesz részéről ez a második alkalom, amikor az szdsz egy korábbi vágyát /ígéretét valósítja meg (lásd a 18 százalékos egységes adókulcs).
Egyébként, ma, a 260-as euró idején, érdmes visszaemlékezni arra, amikor tavaly ilyenkor ezerrel ment a 300 forintos Euró hisztéria és az erre rásegítő kampány. Mikor? Akkor, amikor Orbánék udvariasan de határozottan vonalat húztak Magyarország és az IMF közé. Azaz pontosan akkor, amikor az új kormány az emberek érdekében kormányzott, szemben a bankok hatalmával. Értsd, a nép hajlamos a pártok feletti hatalom nézőpontjával azonosulva tekinteni saját helyzetét - ide vezet a média által generált "önkívület".
A Kínai beszéd leginkább azért súlyos, mert arról árulkodik, Orbánéknak szükségük van levegőre, nagy a szorítás. Értsd, a 16 százalékos adókulcs iszonyatos terhet ró az országra, bocsánat:a gazdaságra.
Persze, lehet, hogy azért most adták elő a Kínával való összeborulást, mert most voltak a hitelesség csúcsán, az EU elnökség végén. Reméljük, hogy ez utóbbi a helyzet (nem a kormány, hanem az ország érdekében). Bushék is összeborultak Kínával. Sőt, Spielberg is össze akart borulni Kínával, de aztán végül visszakozott.
A helyzet Magyarországon ma a forráspontig hevült. Nem a bohóctüntetések miatt, hanem amiatt, hogy az új kormány immár régivé vált, most már csak "a kormány", és innentől többé nem élvezi az újdonság varázsából, a változás reményéből fakadó toleranciát. E tény önmagában is nagyon kemény lenne, de ezt ezerrel tetézi "a kormány" hatalmi arroganciája. Miért is utáltuk Gyurcsányékat? Az arrogancia miatt. És miért szimpatizáltunk évtizedeken át (minden ellenére) az mszp-vel? Az ártalmatlan együgyűségük, a jódindulatuk miatt. Horn Gyula egy kedves idős bácsi, akit mindenki szeret. Miért bukott meg legutóbb a fidesz? A hatalmi arrogancia miatt. Mit kellene most tennie? MSZP-vé válnia. Egy nagy, nyugodt, csöndes, barátságos, jámbor párttá.
Ha most Orbánék beáldoznák (végre) az Orbán figurát, és szakítanának az arrogáns, antidemokratikus, kultúra-ellenes hatalomgyakorlással, akkor 2014-ben vagy egy ma még ismeretlen jófej fidesz kormányozhatna, vagy egy ma még ugyancsak ismeretlen mszp-mentes baloldali pártkoalíció, azaz végre a lefelé ragadó örvényből egy ciklus végén felfelé ugorhatnánk egyet, visszaesés helyett. A visszaesés pedig nem lenne más, "csak az mszp", vissza a kőkorszakba, vissza gyámság alá, ahonnan kilátás maximum a kübli tetejére állva kínálkozik ...
röviden: Orbánnak mennie kell, vagy az ország ismét belázasodik, mint Gyurcsány ámokfutása idején,amikor a szervezet önvédelmi reakciója magát a szervezetet hamarabb őrli fel, mint azt, ami ellen védekezni próbál ...
XXXXXXXXXXXXXXXXXX megjegyzés XXXXXXXXXXXXXXXXXX
a cikkben a kínai beszédre utaltam csupán, a rendőrség kínai titkosszolgálatok rendekezésére bocsátását, a tibetiek zaklatását, a tüntetők kínai módszerekkel történő semlegesítését, titkosszolgálati eszközökkel - nem taglalja ez a cikk, mivel az külön fejezetet érdemel, és pontosan gyurcsányék 2006-os rendőri brutalitásaira, brutális rendőrség-alkalmazásának az ikertestvére,amely tettet sem magyarázni sem megérteni nem lehet és nem is szabad.
.
.
.
