Hiánypótló, sőt, potenciális korszakváltó cikk keletkezett az LMP két képviselőjének a tollából, amely kiáltványként is megállja a helyét. Nagyszerű gondolatok, bár ... sajnos, megmaradnak a "kell" és a "van szükség" szintjén, és még csak homályosan sem tesz utalást arra, hogy hogyan ...
Egy roppant súlyos szituációval van dolgunk, ez kétségtelen, és az is, hogy Trianonig minimum vissza kell mennünk, hogy elkezdjük feldolgozni a történelmünket. A "hogyan" azonban nem maradhat meg a jelszavak, szólamok, szlogenek szintjén. Szókimondásra van szükség, racionális vitákra, értelmes és értelmiségi diskurzusra, amely egyszersmind közérthető, sőt konszenzusos.
Nincs elvesztegetni való idő - e cikk keretein belül sem, bele kell csapni a lecsóba - most. Hogyan nézzen ki a történelem feldolgozás?
Először is, Carl Rogers módszerét kell alkalmazni, csakis az egymással ilyen-olyan okokból szemben álló felek gyökerekig visszamenő megértésével lehetséges elérnünk, hogy majd a szemben álló felek is megértsék egymást, a másikat és magukat is. A nyilvános diskurzust bár az értelmiség folytatja le (ki más?), mégis úgy kell működnie, mint egy vita-vezető bírónak, s mindvégig pontosan elkülönítenie magát a felektől. Meg kell írnunk a történelmünket, tárgyilagosan, semlegesen, úgy, ahogyan a WIKIPÉDIÁT írják - (gyakorlatilag pontosan úgy kell eljárnunk, s épp ezért remek ötlet bizonyos neuralgikus pontok WIKIN történő megírása - amint megvan a cikk, megvan a konszenzus - megvan a béke egy fix pontja, amely révén kimozdíthatjuk a nagy magyar kátyúba ragadt szekerünket a sárból).
A második fontos tétel az, hogy a történelemfeldolgozást non-lineárisan kell folytatni, és semmiképp sem úgy, hogy 2011-ben feldogozzuk Trianon, aztán 2020-ban majd eljutunk az MSZMP-ig, 2024-ben pedig a Gyurcsány-rendszerig, illetve az azt követő Orbán-rendszerig (a Gyurcsány-rendszer folytatása, következő epizódja).
A harmadik törvényszerűség, amit érdemes szem előtt tartani, az az, hogy mindvégig ALKU-ról van szó, és cseréről. Egyik fél megérti a másikat egy bizonyos kérdésben - ha őt is megérti a másik vél, egy hasonlóan fontos és fájó kérdésben. Nincs diktátum, nincs önfelmentés az értelmiség részéről, adok-kapok van, kölcsönös leszerelés - vagy különben ott tartunk, ahol a Gyurcsány-rendszerben.
Apropó, Gyurcsány-rendszer.
Hogy jön ide a Gyurcsány-rendszer? Egyrészt a történelmi fázisokat mind fel kell dolgozni, önmagunkkal (értelmiség, bal-lib) szemben kíméletlenül, másrészt a Gyurcsány-rendszerben történtek, az elhangzott kampányok, kommunikációk, publikációk katasztrofális mértékben módosították a tudatunkat, mindenki tudatát, s emiatt ma csupán a "sokszínű" szó említése is hiteltelen, nemhogy a "nemzet", nemzeti megbékélés, meg egyéb szlogenek. A Gyurcsány-rendszer gyakorlatilag mint egy kommunikációs vírus akadályozza a közös diskurzust, rengeteg tabu van, érinthetetlen személyek, események, témák.
A Gyurcsány-rendszer (durva ezt a karakterláncot leírva látni, nemde? - az ember egyből arra gondol, hogy aki írta, biztos jobbos, sőt, széljobbos) gyakorlatilag beteljesítette a nemlétező nemzetünk kettéhasítását, éspedig bestiális módon, felosztva a tragédiákat jobb- és baloldali témákra. Gyurcsányék a tévében sokszínűségről, demokráciáról papoltak, közben pedig az utcán békés tüntetőket vertek meg, vittek be és kínoztak rendőrök - és ha valaki Gyurcsányékat hibáztatta volna (köszönet Schiffer Andrásnak és azon keveseknek, akik ott és akkor egyből helyén kezelték az esetet, és elítélték), egyből megkapta volna a jobboldali címkét, sőt, a nacionalistát is, biztos, ami biztos.
A jobboldal fel volt háborodva a brutalitások miatt, a "baloldal" (ami szemben a jobboldallal, ma nem igazán létezik) nem osztotta e felháborodást, sőt, mindenáron úgy akarták látni, hogy "a csőcseléket jól meg kellett regulázni". Kuncze riporterúr Révész Mártíriusz-ozott, Pető Iván jogosnak tartotta módosítani a gyülekezési jogot október 23-án (megelőzve egy körrel Orbánt, aki csak majd kormányra kerülése után "fog" tüntetőket e jogukban korlátozni, s a rendőrséget diktatórikus eszközként alkalmazni) . Közben, ne feledjük, az egész "vita" abból robbant ki, hogy a jobboldal szerint Gyurcsánynak az őszödi beszéd kiszivárgása után le kellett volna mondania - amit sokan (a média isteni beavatkozása nyomán) "igazságbeszédnek" véltek (ma már sokan elismerik, hogy ez egy nevetséges próbálkozás volt, és nevetnek rajta - pedig ez a kis poén eléggé sokba került az országnak).
A Gyurcsány rendszer csúcspontja mellesleg Tatárszentgyörgy volt - azzal, hogy bizonyos ma védettséget élvető tabu-politikusok a jobboldalt kárhoztatták, s a jobboldalt kötötték össze a kegyetlen vérontással, sőt, valahányszor felmerült a Cosma-gyilkosság, vagy amikor valaki felemlítette a híres enyingi maffiafelvonulást Siófokon (amelyről a videó felvétel 2 év után került nyilvánosságra), Tatárszentgyörgyöt ellen-pontként alkalmazták. Egy nektek, egy nekünk. Tragédiát a tragédiára úgy pakoltunk (a média isteni beavatkozásának köszönhetően), ahogyan a gyerekek tromfolnak kártyajáték közben.
Az sem használt a helyzetnek, hogy ekkor éppen az MSZMP "utódpártjának" talán nem minden ok nélkül nevezett párt kormányzott, és minden egyes lépésüket azzal mentették, hogy valójában a nácizmus ellen harcolnak, s ezért (e háború idején) Magyarország nem nagykorú a demokratikus választásokhoz - kirakták a táblát, mint a Le a cipővel c. gyerekfilmben: "háború miatt zárva" (a demokrácia). Akármit csináltak, azt azért csinálták, nehogy Orbánék hatalomra kerüljenek - mert ők nácik, sőt, mindenki az, aki nem velük van - mármint a párttal. Eközben a jobboldal végig a kommunizmussal volt elfoglalva (akkor még Orbánék is), és 1956-al, amelyet az MSZP-érában valahogy nem sikerült elegendően a helyén kezelnünk, forradalom és szabadságharcként. Ez a jobboldalnak éppen elég volt ahhoz, hogy elfogadhatatlannak tartsa az mszp-s Gyurcsány-rendszert (az szdsz támogatásával).
Szomjas György filmje, a Dumafilm
Szomjas György filmje, a Dumafilm fantasztikus kísérlet volt éppen ennek az 1956 és az mszp-mszmp körül kialakult konfliktus kezelésének - egy reprezentatív mintán. Sajnos, a film-projekt csúnya kudarccal zárult. Fábry-t lerasszistázták, ő pedig förtelmes dolgokat mondott egykori barátaira, sőt, ezen túlmenően egyik barátját (akinek több, mint 10 éve ad munkát) kirúgta. Eszméletlen emberi dráma - ami abból fakad, hogy egyik ember nem képes a másik történetét, történet-interpretációját sem elfogadni, sem tolerálni a fejekben uralkodó odafentről megrendezett káosz miatt.
Logikailag: ha a barátai megértették volna, miért fontos számára 1956, és miért zavarja őt az mszp és annak a miniszterelnöke, és ebből nem arra a következtetésre jutottak volna, hogy Fábry rasszista (amelynek az ellenkezőjét kissé megalázó módon kellett bizonygatnia) - akkor beindult volna az egymás elfogadásának fizikai reakciója, keveredés jött volna létre, és nem megint a jó öreg kicsapódás.
valóság-értelmezési harcok
Vegyük észre, kommunikációs, valóság-értelmezési harcokról van szó, számos csatamezővel, neuralgikus ponttal. Amint valahol a keveredés és az elfogadás folyamata megbomlik, és kicsapódás jön létre, az egész harctér kicsapódhat, bemerevedhet - bármikor. Kemény, koncentrált kolektív munkát igényel a helyzet megoldása. Gondolj csak bele, hogyan is tudná az értelmiség (bal-lib) rávenni a jobboldali "érzületű" (!!) embereket arra, hogy idegenedjenek el attól a Trianon-feelingtől, ami majd száz éve van nálunk forgalomban, elméket és életeket mérgezve? Hogyan is tudná az értelmiség, pl. az LMP vezetésével rávenni magyarok millióit, hogy fogadják el, a nácizmus borzasztó tragédiája volt történelmünknek - ha közben folyton előugrik valaki és azt mondja, hogy a Sztálinizmus más, mint a nácizmus, mert blah-blah-bal - mert mi, az értelmiség megmondjuk neked, hogy vazze, mi a helyzet, a "mi" nácizmus-kártyánk mindig ütni fogja a "ti" sztálinizmus kártyátokat, és így mindig "mi" vagyunk felül - punktum.
Közben nem vesszük észre, hogy a nácizmus nem a "mi" tragédiánk, hanem mindannyiunké, és valahányszor "ez a miénk, az a tiétek" játékot játszunk, embertömegeket sodrunk olyan helyzetbe, hogy
igazságtalanságot tapasztalva ... a széljobb felé lejtő jobboldal térfelére kerülnek át ...
mindenki sértett - a sértettség feljogosít
Mert tudnunk kell ám, hogy az emberi elme úgy működik, hogy egy-egy adott szituációban, konfliktusban saját magát a végsőkig is elmenve a pozitív szereplőként akarja látni. Igen, egy brutál szkinhed, egy súlyosan pusztító gondolatokat fröcsögő széljobbos is pozitív szereplőként látja magát, mint ahogy bármelyik gengszter is. Azt nézi, hogy őt milyen sérelem érte. Ezt teszi meg a történet első fázisaként, a képregény első képkockájaként, innen számítja a sztorit (az úgy kezdődött, hogy visszaütött). Ha például valakinek a sérelmét a másik fél szisztematikusan ignorálja, például 1956-ot újra és újra a csőcselék utcára rohanásaként interpretálják, s közben a jobboldaliakat szánt szándékkal, és ugyancsak szisztematikusan fasisztákként, nácikként tekintik, akkor rengeteg jobboldali "érzületű" ember fogja úgy "érezni" törvényszerűen, hogy a baloldaliak uralkodni akarnak rajta, náciként, csőcselékként tekintik, s közben az mszmp utódpártját pártolják - ebből automatikusan kapnak lábra a hazaárulós gondolatmenetek, s billentik meg a jobboldal térfelét úgy, hogy egyre meredekebb szögben lejtsen a széljobb felé - lássuk be, ez törvényszerű.
***
akar még valaki történelmet tárgyalni ?
Körülbelül ez tehát a történelem-tárgyalás pszichológiája, ami pont olyan kényes művelet, mint egy bomba hatástalanítása - egy rossz mozdulat, és elszáll a rendszer - már megint. Akar még valaki tárgyalni? - kérdi Bruce Willis az Ötödik Elemben :)
Addig, amíg nem megyünk végig a történelmünkön, Trianontól napjainkig (persze nem időrendben, és nem is lineárisan, hanem szisztematikusan), marad a totális hiperrealitás, különböző fikciókba kényszerített oldalak, "seregek" (ahogyan Lendvay Ildikó szokott volt fogalmazni), és egy gigantikus mucsa, ahol a magyarok úgy nézik a II. Világháborús filmeket, mintha mi nem a nácik lettünk volna, hanem a szövetségesek (A Tizedes és a Többiek is rásegített erre a pszichózisra), vagy mintha a Holokausztot a németek kényszerítették volna a magyar nácikra, csendőrökre, vagy mintha nem is lett volna - lásd, Sátoraljaújhelyen még mindig nincs Holokauszt emlékmű.
Úgy nézzük az 56-os filmeket, mintha mi nem is vonultunk volna be Prágába, vagy mintha Nagy Imre nem kommunista lett volna, vagy mintha Kádár és csapata valami elfogadható kompromisszummal került volna hatalomra, Nagy Imrét pedig a szovjetek végezték volna ki, vagy mintha az 56-os forradalmárok, szabadságharcosok szélsőjobbos nácik lettek volna, mintha Mécs Imre hős halálra ítélt hős lenne, Wittner Mária viszont valami egészen más.
megrendezett káosz
Mondhatnánk, hogy totális káosz van a fejekben - de ez sajnos, nem igaz. A fejekben félelmetes rend uralkodik, élére állított, precíz, hideg katonás rendben sorakoznak a hazugságok, az önhazugságok, a történelmi és emberi hazugságok, kommunikációs szakemberek, cégek, ügynökségek foglalkoznak azzal, hogy a valóságot a lehető legdurvább mértékben eltorzítva, polarizálva fogyassza a magyar társadalom. Fontos, hogy minden percben mindkét félnek meglegyen a maga sérelme, amiért képes lehet utálni, gyűlölni a másik oldalt. Egy sakktáblát csinálnak, egymással szemben felállított "seregekkel", miközben nincs itt semmiféle szimmetria, csak egymást követő történelmi katasztrófák sorozata, amelynek a nép mindig elszenvedője volt, a hatalom pedig mindig haszonélvezője.
A jobboldaliak szemében mi gyilkosok vagyunk, mert a "mi Kádárunk" végezte ki a szabadságharcot és Nagy Imrét (Kádárt pedig nem ok nélkül látják úgy, hogy a "mi Kádárunk", hiszen nem nagyon akarózik úgy beszélnünk 56-ról, ahogyan illene, s nem nagyon akarózik elismerni azt sem, hogy Wittner Mária ugyanúgy halára ítélt, és tiszteletet érdemlő hős, mint Mécs Imre - s közben mi, szofisztikált baloldaliak az mszmp "utódpártját" támogatjuk, és persze hozzá tesszük, nem "utódpárt", hanem igazságbeszéd).
Számunkra pedig ők a gyilkosok, a Holokauszt miatt, a nácizmus miatt (amit sok esetben nem ok nélkül látunk így, hiszen a fidesszel szövetséges jobbikosok nonstop deportálással kampányolnak a nép között, deportálásig menő rasszizmussal, antiszemitizmussal, és amikor a nácizmust említjük és a Holokausztot, ők egyből előjönnek azzal, hogy de ott volt Sztálin, a véreskezű kommunista, egyik lappal ütik a másikat - ők is).
a sakktábla jobbos és balos zónája
Hiába is fantáziálunk azon, hogy majd jó rávesszük a jobboldali tesókat arra, hogy preferálják ők is a "sokszínűséget", és mondjanak nemet a nácizmusra, a gyűlöletkeltésre, ha ezt egyoldalúan akarjuk tőlük elvárni, megkövetelni. Egyoldalúan: anélkül, hogy magunk szembefordulnánk azzal, ami a pszichotikus sakktáblán a "baloldali" zónába van rendelve (gyakran erőszakkal), értsd, hogyan kívánhatod egy jobbik-szimpatizáns háziasszonytól, hogy ne legyen antiszemita, ha a pártja, amely az ő sérelmeit a zászlójára tűzte, ha az a párt, amely megérti őt, antiszemitizmust pumpál a társadalom szervezetébe? Ha az a párt, amely megérti, hogy a BKV-nál nagyon durva korrupció volt, amely megérti és hangoztatja, hogy Budapest nem (csak) a szabadság fővárosa, hanem a korrupcióé (is), amely megérti és hangoztatja, hogy Gergényi kitüntetése a nép megalázása, a rendőrállam önapoteózisa, közben rendszeresen azt a mérget injekciózza belé, azt a neuralgikus pontját szurkálja ütemesen, hogy mindezért a zsidók és az mszp és az szdsz a felelősek.
Liberálisok vagyunk, mégis letiltunk témákat, és meglepődünk, hogy a tiltás nyomán jön az illegális drog-forgalom, a szélsőjobb, a neofasizmus.
kártékony azonosulásaink
Vegyük hát észre, a szélsőjobb, a gyűlölet (a gyűlölet-sakktábla egyik oldala) nem magától jön létre, hanem mi hozzuk létre azzal, hogy képtelenek vagyunk leszámolni a ránk kényszerített durva azonosulásokkal, pl. a Gergényivel és az őt kitüntető városatyával, vagy az őszödi beszéd előadójával és az azt igazságbeszédként propagáló közszereplőkkel való köldökzsinórszerű azonosulásunkkal. Amíg ezt a köteléket nem vágjuk el, nem várhatjuk, hogy egy egyszerű háziasszony vagy háziférfi ne a jobbikra vagy a fideszre hallgasson az értelme és a józan esze helyett, és nem csodálkozhatunk, ha a fidesz-jobbik adóra és hullámhosszra rácsatlakozott népek egyre gyűlölködőbbek lesznek, hiszen a megértés mellett mérget s kapnak - ugyanúgy, mint a "mi oldalunkon" az mszp-től és az szdsz-től is kaptak a rácsatlakozók (minél durvább volt a kormány, annál jobban kellett gyűlölni a jobboldalt, és értelmes emberek a kocsmákban nem a kormányt szidták, hanem "a gárdát" - ahogyan odafent meg volt írva).
Mérgezett adások mindkét oldalon, amelyek egy egész társadalmat mérgeznek, 24/7-ben. A mérget pedig mi a restségünk termeli, a nem-akarásunk, a passzív ellenállásunk, amellyel szembeszegülünk a valósággal, a történelmi tényekkel, az emberi igazságossággal - ez a restség, ez a géprombolás szintű primitív ellenállás egy olyan konfliktust generál, amelytől az egész társadalom belázasodik.
El kell fordulnunk az MSZP-től és az SZDSZ-től is (amely utóbbi párt nevét napjainkban jóformán tilos felemlíteni - a sors iróniája, a természetes munkamegosztás egy formája, hogy cserébe a jobbikosok napi 24-ben emlegetik, s ezzel óriási hasznot, gyarapodást, terjedést generálnak a nácizmusnak).
Ha nem fordulunk el attól, amivel teljes joggal irritáljuk a "másik oldalt" (amely enélkül az irritáció nélkül talán nem is létezne - legalább is nem ebben a formában), és amihez semmi okunk ragaszkodni, hiszen ezt a ragaszkodást örököltük, illetve belénk nevelték, ránk kényszerítették.
Ki kell gyógyulnunk a saját pszichózisunkból, mely szerint minden, ami "balos", jó, minden, ami árt a jobboldalnak, az jó (beleértve Gyurcsányt és Gergényit, és a többit), hiszen ennek a pszichózisnak az ellen pszichózisából él a jobbik és a jobboldal.
Ez a kigyógyulás azonban nem könnyű, sőt, nem is igazán lehetséges - maximum akkor lenne lehetséges, ha képes lenne terjedni a gondolat, hogy erre egyáltalán szükség van, de ügynökségekkel, korporációkkal és érdekhálókkal átszőtt baloldali társadalmunkban ez a gondolat aligha fog terjedni.
***
kigyógyulás pszichózis(ok)ból
nyugat-Németország
Németországban a háború után az emberek (a nép 99%-a), akiknek semmi okuk nem volt, hogy részt vegyenek a nácizmusban, "csak" belenevelték őket, beléjük hipnotizálták, beléjük tömeg-kommunikálták a gyűlöletet a zsidósággal és a világgal szemben, még mindig azonosultak a nácizmussal. Rabjai voltak a pszichózisnak, a Július 20-i összeesküvést és Claus von Stauffenberg-éket a nép Hitlerék bukása, a világháború elvesztése után 10-12 évvel is hazaárulókként tekintette (!!!). Hitlerék ellenségeit hazaárulókként tekintették - még mindig (ami logikailag és pszichológiailag egyaránt Hitlerék és a nácizmus támogatásával egyenlő). A helyzetnek ott sem volt semmi oka, hogy megváltozzon magától.
A helyzet addig maradt változatlan, amíg az amerikaiak segítségével el nem kezdték a németeket szó szerint kimenteni a kátyúból, az őrült nagy mocsárból, a beléjük nevelt, a nemzet-tudatukkal, identitásukkal azonossá vált pszichózisból. Az amerikaiak megszervezték az NSZK hadszeregét, Sauffenberg fiát, Bertold-ot tették meg az új, fertőzetlen német hadsereg tábornokának.
kelet-Németország
A nyugat-németek sorsa innentől kedvezőbb volt, mert ők már akkor elkezdték felismerni, hogy az amerikaiak barátok, amikor Nyugat-Berlint légi hídon keresztül táplálták. Náluk elkezdődött a gyógyulás. A kigyógyulás a pszichózisból, a valósággal való szembenézés, a történelem feldolgozása, a konszolidáció.
Szegény keletnémetek azonban más várt, nekik eladták a "legyőztük a nácizmust, éljen Sztálin" című új pszichózist, átugorva az előzőből való kigyógyulást. Egyik győztes pszichózisukat egy másik (hamis és gyűlöleten alapuló) győztes pszichózisra cserélték (számunkra odafent). Ismerős a szitu? Ismerős a pszichózis? A németeknek 1989-ben már két pszichózisuk volt, egyik a másikat maga alá temette, de mindkettőből ki kellett gyógyulniuk. A két nemzet-fél egyesítése azonban segített, s ha megnézzük az Alagút c. filmet, vagy a Mások élete c. filmet, vagy a Bukás c. filmet, azt mondhatjuk, sikerült nekik. Persze, náluk az ügynök akták és a titkosrendőrség sorsa, és az egész rendszerváltás kicsit másképp alakult, mint nálunk. Mindenesetre, a '80-as években Drezda volt a neonáci szkinhed mozgalom tűzfészke, az a nagyváros, ahol a nyugat-berlini tévéadókat nem lehetett fogni.
Magyarország - feldogozatlan pszichózisok tömegei
Magyarország ehhez képest hol tart? A nácizmust és a II. Világháborút úgy ugrottuk át, mintha nem is lett volna, mintha mi is együtt hurráztunk volna be BP-re a szovjetekkel. A Kádár-rendszer lebontását a Kádár rendszer titkosszolgálata felügyelte, beleértve még Nagy Imre temetését is. Utána pedig következett 20 év, amely során nem igazán sikerült szembenéznünk az előző korszak pszichózisával, nem sikerült kigyógyulni belőle, sőt, elhatároztuk, hogy erre nincs is szükség. Nálunk bárki bármikor azt mondhatja, hogy "azért jó volt az". "Akkor legalább jól éltünk".
Ebből a feldolgozatlanságból él (még ma is), és ennek mentén lovagolt be annak idején az MSZP, a vadiúj párt. Utána volt egy MSZP-SZDSZ paktum, amit ugyancsak nem sikerült feldolgozunk, csak passzívan lenyeltük, és többé nem beszéltünk róla. A paktum aztán az idők során fúzióvá intenzifikálódott, Kóka és Gyurcsány együtt kampányoltak, 2006-ban pedig az őszödi beszéd után az SZDSZ igent mondott Gyurcsányra, bizalmat szavaztak neki és önmaguknak is. Ekkor jött október 23, majd Gergényi és a kinevezése.
Gondoljunk bele, hány egymást váltó, egymást maga alá temető történelmi katasztrófa és pszichózis? Agyunk egy átjáróház. Annyiszor vakuztak meg minket Men In Black-esen, hogy fogalmunk sem lehet arról, mi történik és hogy egyáltalán kik vagyunk. Elménkben pedig több a tiltás, mint egy házőrzőkutyáéban - olyan sok tiltás van a gondolkodásunkban, hogy odakint szinte már el sem kell helyezni tiltásokat, odakint minden szabad, csak a fejünk van tele tilos-okkal. In your head. Zombie.
Azoknak a dolgoknak a sora pedig, amelyekről "önszántunkból" nem beszélünk, egyre csak duzzad. Gondoljatok bele, micsoda katasztrófa az, amikor 2007-ben értelmes emberek az utcán sétálnak, és látnak egy "Gyurcsány takarodj" feliratot, és elfordítják a fejüket, mert nem tudnak erről gondolatot cserélni - erre majd csak akkor leszünk képesek, amikor Horn Gábor kimondja, Ferinek mennie kell.
***
új hazafiság? mi történt a régivel?
Totális káosz, megbomlott elmék - megbomlott kollektív emlékezet - őrült egy nép vagyunk. Egy őrületben tartott nép. Ez a alap- innen lehet elindulnunk. Már ha valakinek van egyáltalán kedve .. tudniillik (ezt elfelejtettük említeni), a másik fél megértése nem hoz politikai profitot. Politikai profitot az hoz, ha a jobboldaliakat lenácizzuk, ha közöljük, hogy Sztálin jobb fej volt, mint Hitler.
Konkrétan, az "új hazafiság" az LMP-től egy kedves szólam, meg minden, de összeférhetetlen velük egy ilyen történelem feldolgozás, mert az a párt létérdekét sérti. Csakis pártokon kívüli értelmiség tehetné ezt meg - ha egyáltalán van ilyenünk ... ha lenne ... de az értelmiség nálunk a multiknál dolgozik, és kutatás helyett csak doktrinákkal dobálózik, ahogyan a tintahalak a tintával ... Még kész szerencse, hogy évről évre újabb generációt dobnak piacra a szülők és az iskolák :)
Arra alapozni azonban, hogy egy-egy pszichózis majd egyszer csak kikopik a társadalmunkból hiú ábránd. Sőt. A pszichózisok éppenséggel lehetetlenné teszik a racionális gondolkodást, és ezért minden egyes új kampány egy újabb agymosást, újabb vakuzást igényel. Csak így megy. Most már szezononként érkezik egy újabb pszichózis. Minden harc a végső, minden balhé az utolsó balhé, és így tovább.
"Ma már" (a demokratikus ellenzék óta, akik végül párttá lettek) nem igazán van párton kívüli értelmiség, az LMP kiáltványa pedig naiv és homályos. Persze, hogy az. Hogyan is lehetne más? Nézzünk szembe a ténnyel, hogy bár az LMP a napnál világosabban különbözik az MSZP-től és az SZDSZ-től, az független azoktól, mégis, akik ma az LMP-re szavaznak, azok 1-2 éve még masszívan MSZP és SZDSZ szavazók voltak.
Az LMP mint párt nem engedheti meg magának, hogy szembeforduljon az MSZP-vel, mert akkor szavazóival fordulna szembe. Az LMP-nek (lévén egy párt) nagyon komolyan figyelembe kell vennie, hogy mi van az LMP szavazók fejében, olyan tevékenységre pedig, mint népnevelés, nem ragadtathatja magát, legalább is olyan területeken nem, ahol MSZP-s SZDSZ-es történelmi pszichózisokat kellene felszámolni. Félreértés ne essék, az LMP, Schiffer András és társai rengeteget tettek és tesznek az értelmiségért és az egész országért (ők kiálltak a Gyurcsány-rendszerrel szemben, ott és akkor, és azóta is), sőt, többet annál, amit egyáltalán várnánk, de nem mondhatnak ki olyan mondatokat, amelyek szavazóik (egy kritikus tömegének) a fejében kognitív disszonanciát váltanának ki. Ez van.
Vagy ha esetleg mégis kimondanának, akkor nem valószínű, hogy az MSZP rész-tulajdonában lévő NOL (vagy pl. az ATV) vidáman leközölné - ez is egy tabu tétel a fejünkben, úgy tekintjük, nincs abban semmi, hogy az mszp tulajdonos a nol-ban, pont ugyanúgy gondolunk erre, mint a szocializmusban, "tökmindegy ki a tulajdonos, hiszen mi írunk benne és mi olvassuk, mi, az értelmiség". Amúgy pedig, amint az LMP picit eltér attól, amit a támogatói és szimpatizánsi tömeg megenged, egyből megjelennek az mszp-s hiénák, hogy azt mondják, az LMP a Fidesszel szimpatizál (ergo áruló).
Nos, így alakulnak ki tabu témák, melyek említéséért megkövezés jár, tabu témák és nem kimondott doktrinák, melyek lehetetlenné teszik a történelem - akár csak a legeslegutolsó történelmi fázisok ép ésszel értelmezhető feldolgozását. Azt pedig hiába kérjük majd egyoldalúan a jobboldaliaktól, hogy mégis inkább hagyják ezt a nácizmus felé lejtő erőtől duzzadó nemzeti őrületet, s inkább gondolkodjanak "sokszínűségben" ... mert számukra a sokszínűség azt jelenti, BKV, Gergényi, meg amit akartok ...
értelmiségi engedetlenség
A helyzetnek továbbra sincs semmi oka, hogy megváltozzon magától. Pedig lehetne - ha az LMP-t, a Védegyletet nem úgy néznénk, mint egy tv-műsort (egy magunkon kívüli gondolatmenetet és történést), és nem akkor figyelnénk oda rájuk, amikor a NOL-ban vagy az ATV-n megjelennek. Az értelmiségi diskurzust vissza kellene foglalni a pártérdek által kormányzott médiától, mert ez így olyan, mint egy bevásárlóközpont, ami arról szól, hogy ahhoz, hogy megkapd, amit a sarki fűszerestől, cipésztől, butikostól meg akarsz kapni, oda kell menned egy magánterületre, egy rezervátumba, és ott kel megvásárolnod. Sőt, nekik is, akik közölni szeretnének felénk valamit, oda kell menniük, és fizetniük azért, hogy ott lehetnek ... akár természetben is (lojalitással).
Persze mindez nemcsak az LMP-re áll, de minden politizáló csoportra, vegyük például a 4K mozgalmat, amely a Fent és Lent blog egyik alaptagját is magáénak tudja, s ezáltal a blog és a blog köré gyűlt kis értelmiségi csoport törekvése egy új baloldal kialakítására máris kérdésessé vált, siker tekintetében, hiszen ahhoz, hogy valaki a politikai színpadon szóhoz jusson, úgy kell fogalmaznia és olyan helyeken kell "fellépnie", ahol a nézők közt meglehetősen sok az mszp szavazó, s ezért nem mondhatnak akármit, sőt, pont olyan dolgokat nem mondhatnak, amiket ki kéne mondani. Ezek a politikai mozgalmak így mindig mszp szövetbarátok lesznek, akár annak indulnak, akár nem. Az MSZP-SZDSZ paktum-sorozat, illetve fúzió így kicsiben ezerszer is megismétlődik a hétköznapok során.
A helyzet ma nem így nézne ki, sőt, bármelyik percben elkezdhetne megváltozni, tőlünk, ha (végre már felnőnénk, és) nem fogadnánk el még ma is, hogy ami fentről jön, az parancs, az a magasabb érdek, aminek engedelmeskedni kell - amit támogatni kell ... Választói engedetlenségre van szükség, intellektuális engedetlenségre, amely nem az odafent kijelölt tematika és szempontrendszer szerint értelmezi a valóságot, a történelmet, hanem szabadon, józan ésszel. Mondjuk ki,amely szmára a NOL nem iránytő, nem világító torony, hanem egy színvonalas baloldali pártújság, jobboldali korányok idején színvonalas cikkekkel. Egy engedetlen értelmiségre van szükség, egy értelmiségi engedetlenségre. És persze szókimondásra ... valódi igazságbeszédekre ...
Semmiféle baloldal nem jön létre baloldali gondolkodás nélkül. Semmiféle értelmiség nem létezik értelmiségi diskurzus nélkül. A gondolkodást, a diskurzust a Gyurcsány-Kóka rendszerben szabadon engedett pusztító kommunikációs vírusok akadályozzák, s a multinacionális (nem pártsemleges) média felügyeli, és persze a Gyurcsány-Kóka rendszer folytatása, az új Orbán-rendszer sem használ neki (hisze túl sok pozitív téma van, amely megengedi, hogy az elmúlt 8 évről ne kelljen gondolkodnunk ma sem) - mégis lehetséges ... Abszolút lehetséges ... létezhet öntörvényű, a tekintélyelvű, központosított, felülről diktált parancsuralomnak ellenálló (azaz népszabi-független, média-független) érteliségi gondolkodás és diskurzus ... minden ott kezdődik a fejekben ... in your head. Most.
Gondolkodj és beszélgess - függetlenül attól, amit a szent lapok, portálok és tévécsatornák közölnek - és beindul az élet ...
.
.
.
