Cseppet sem meglepő fordulat a hazai politikai mezőben a Milla és Bajnai összefonódása ( a Szolidaritással most nem foglalkozunk, ők csak azért játszanak, hogy ne kétszereplős legyen az akció), illetve az összefonódás utáni a közös bejelentkezés a 2014-es választásokra, az egész baloldal és a liberális mező kéretlen vezetőjeként. Már régóta lehetett sejteni, hogy a volt SZDSZ mögött álló erők nem hagyják annyiban, és a borzasztó Fidesz-kormányzásra való hivatkozással újra úgy alakítják majd a politikai erőteret, hogy megint csak két pólus szerepeljen a következő választáson, és az emberek politikai aktivitása abban merüljön majd ki másfél év múlva, hogy eldöntik a demagóg dilemmát: „Orbánt akarod még 4 évre? Akkor szavazz a Fideszre, ha viszont el akarod zavarni Orbánt és csapatát, akkor szavazz az Együtt 2014 nevű pártra.”
Ez a Bajnai manőver előre látható volt, ekkora esélyt a hatalom újbóli megszerzésére nem hagynának ki az ex-szdsz-es, mszp-s- érdekkörök.
Azontúl, hogy teljesen átlátszó ennek a manővernek a levezénylése, tulajdonképpen biztosra mennek, hiszen a budapesti értelmiségi hálózat, az szdsz korábbi holdudvara, a véleményformálók és a kereskedelmi tv-k vezetői mind a helyükön vannak, nem mentek sehova a pártjuk eltűnése után, és egy perc alatt képesek bármilyen szervezetet/szövetséget/érdekkört, bármit behozni a köztudatba, sőt, két perc alatt azt is elérik, hogy a mindent lehengerlő kommunikációs kampány során ez az új szervezet tűnjön a gondolkodó állampolgárok egyetlen üdvözítő megoldásaként a következő választáson. Bal vagy jobb – döntsd el gyorsan, Orbán vagy sem - ha nem akarod Orbánt, akkor mostantól csakis egyet akarhatsz: a 2010-ben megbuktatott MSZP volt miniszterelnökét, Bajnai Gordont egy új imidzzsel megküldve, mögötte a Millával, és annak civilből politikusba átmenő vezetőjével, Juhász Péterrel, aki októberben az elmúlt 22 év kormányzó pártjainak elutasításától eljutott addig, hogy nem zárja ki az MSZP-vel és Mesterházy Attilával az együttműködést (csöppnyi kitétellel: „ha bizonyítékát látják annak, hogy képesek megújulni, és levetkőzni azokat a hibákat, melyeket elkövettek a kormányzásuk során” (http://nol.hu/belfold/milla__nem_eleg_az__orban_takarodj__).
Szép. Ez a manőver tényleg kivédhetetlen, de ahhoz, hogy működjön, egy sor elemre épít: az emberek jótékony feledékenységére (Bajnaival kapcsolatban), a kétpólusú politikai mező szokásos gyűlölködő hangnemére („ha nem vagy velünk, Orbánnal vagy”, vagy Bajnai szavaival: „Mondjátok el a képviselőiteknek, a pártjaitoknak, hogy összefogást akartok, hogy együttműködést vártok tőlük és köztük!...Mondjátok el nekik: ha nem tesznek meg minden tőlük elvárhatót az összefogásért, akkor az országrontó rezsim hatalmát védik. Ha szóval nem, hát tettel. Ha tettel nem, akkor mulasztással. És azért nincs bocsánat!”), a balliberális fiatal értelmiség szóbeli és facebook-os laza kampányára (amelynek során szélsőjobbosnak vagy csak simán kivülállónak bélyegzik a Bajnai-Milla szövetség ellenzőit, és bárkit diszkreditálnak, akiről úgy tűnik, negatív színben tüntethetné föl ezt a tisztán hataloméhes és erőszakos érdekszövetséget), illetve az emberek azon vágyára, hogy politikailag is szeretnének egy közösséghez tartozni, „hazatalálni”, ami azt is jelenti, hogy ha elegendően sok ismerősük beszél az Együtt 2014-ről úgy, mint a baloldal megmentőjéről, akkor szívesen beadják a derekukat, „konformizálódnak”, és nem kekeckednek ezzel a másoknak tetsző politikai formációval.
Ha már itt tartunk, éppen ezt várják el nagyban az LMP-től is, mint az egyetlen ellenzéki párttól, aki az MSZP-val és a DK (aka: Gyurcsány) nevű formációval ellentétben nem kompromittálódott az elmúlt 22 év során, és aki, ahogy a neve is mutatja, egy jobb-bal felosztáson túlmutató, felelős, értelmes, társadalmi programot képvisel. Az LMP 6-7-10 %-os szavazótáborára (aminek minden esélye megvan arra, hogy nőjön) égető szüksége van a Milla+Bajnai körnek, ezért sarokba szorítják őket, rájuk küldve az eddig „én-sem-szeretem-az-mszpt-deössze-kell-állni-velük-a fidesz-elzavarásához” szavazónak álcázott kommandót, ami mostantól már azt a mantrát nyomja, hogy „az-egész-baloldalnak-egységesen-kell-fellépnie-hogy leválthassuk Orbánt”, ami praktikusan azt jelenti, hogy az LMP adja fel az integritását, és álljon össze azokkal (Gyurcsány, Bajnai, MSZP), akiknek a kormányzását, a neoliberális gazdasági döntéseit, megszorításait, arrogáns hatalomgyakorlását és korrupt rendszerét eddig élesen elítélte.
Hát ez nem fog megtörténni, hiába vet be mindenféle ismert (ex-szdsz-es) eszközt a Milla+Bajnai társulat, hogy kihúzzák az LMP lába alól a talajt, a Bajnai-ernyő alá való beállás abban a percben nullázná le a pártot, erkölcsileg, politikailag, a szavahihetőség szempontjából, vagyis teljes mértékben. (Azt, hogy az LMP nem egy elzárkózó párt, aki csak magában hisz, bebizonyította többek között a múlt héten a 4K! Párttal közösen kidolgozott „köztársasági minimum-program”, vagy korábban a Millával, és a 4K!-val együtt létrehozott Új Pólus nevű formáció is, ami persze a Milla legfrissebb aktivitása fényében valószínűleg változni fog – vagy csak simán elhal).
Ami az MSZP helyezkedését illeti, ne legyenek kétségeink arról, hogy az Együtt 2014 egyik fő -ki nem mondott- célja az MSZP újbóli rehabilitálása, és „az elmúlt 8 év” kormányzása következményeinek elfedése és elfelejtése. Bajnai MSZP-kormányfői tevékenységét úgy állítják be, mint egy majdnem-civil, problémamegoldó technokratáét, aki csak tette a dolgát, az MSZP-t pedig valószínűleg a 94-es kampányban kipróbált „szakértői” imidzzsel próbálják meg bevonni. (Akkoriban az un. suttogó propaganda arról szólt, hogy a „szocik” körében sok szakértő, hozzáértő ember van (lsd. Bokros Lajos), és amúgy is, a rendszerváltás előtti időknek köszönhetően „ők már tapasztaltak a kormányzásban”..). Kicsit furcsa, hogy ezek a menetek bárkinek, a nem-politológusoknak is előre láthatóak, a sok szerény pislogás és jó szándékú, kooperatív és Orbán-leváltó attitűd mögött egy sima hatalomvágy áll, mögötte egy csupasz technikai háttérrel, amelynek működését valószínűleg amerikai tanácsadóktól tanulták el. 
fotó: Együtt 2014 facebook oldala
Bajnai elképzelt népszerűségére építve egy „visszautasíthatatlan ajánlattal” állnak elő az ellenzéki pártok felé - amelyből kivéve a Jobbikot, és a nem létező DK-t, amelynek frakciója sincs a parlamentben, és az MSZP-t, akit igazán nem kell félteni, marad az LMP, mint bekebelezendő áldozat, aki -Schiffer András vezetésével- hiába építette fel 4 éve a semmiből az ökopolitikai (nem jobb-vagy baloldali, hanem azon túli, szociális érzékenységű, környezettudatos, részvételi demokratikus) pártját, és dolgozott ki egy, a társadalom minden alrendszerére érvényes (zöld) programot, ha a nem-tudjuk-anyagilag-kik-által-támogatott Milla+Bajnai formáció szó nélkül szemezget a programjukból, ha azt céljai eléréséhez jó ötletnek tartja. Persze mondhatjuk azt is, hogy ez egy jókora politikai kihívás az LMP számára, amit ha jól old meg, még több szimpatizánst szerezhet magának, és végül is a politika elvileg épp az ilyen harcokból áll, de ez a Bajnai beszorítósdi manőver akkor is durva. Az LMP a szakadék szélén egyensúlyoz, csak azért, mert valakik újra a ringbe küldték Bajnait, hogy mozgatható figuraként uralja le a balközép teret, és minden politikai erőt viszonyulásra kényszerítsen a Milla szövetségi formációval szemben, pro vagy kontra.
Túlságosan is átlátszó ennek az egyelőre pártnélküli tömörülésnek a célja: az Orbán-kormány leváltásának ürügyén egyrészt visszahozzák és rehabilitálják az MSZP-t (épp, mint az SZDSZ tette 94-ben), másrészt keresztbevágják az LMP törekvését a kétosztatú politika meghaladására, és a leegyszerűsített jobb-bal választást intézményesítik, mindezt egy elvileg szimpatikus papírmasé figura (Bajnai) jóindulatú arca mögé bújva. Ez az átlátszóság hamar ki fog derülni mindenki számára, és feloszlik a köd (és elül a hisztéria), amit ennek az ál-szövetségi formációnak a kiszámított felbukkanása, majd ennek az szdsz-es felfuttatása okozott...
sophie
.
.
.
